I. FEJEZET

I. Fejezet
ALICE CULLEN

Egy apró szökenéssel lent termettem a lépcső alján, majd lázasan csillogó
szemeim rögtön Jaspert keresték.Jasper is megérezhette ezt, mert hirtelen fel-
bukkant mellettem és mosolyogva megfogta a kezem.Mélyen egymás sze-
mébe néztünk és szikrázott közöttünk a szerelem.Gyorsan apró üdvözlő pu-
szit nyomtam a szájára, majd szembefordultam többi testvéremmel.Rosalie és
Emmett már itt várt minket, de Bella, Edward és Nessie nem voltak sehol.Vár-
tam egy kicsit, majd végül szóltam nekik:
-Bella!Edward!Nessie!-alighogy kimondtam a nevüket, Nessie máris ott ter-
mett.Kedvesen megborzoltam a haját, ő meg rámmosolygott, de inkább ellé-
pett mellőlem, mire Jasper elnevette magát.Oldalba böktem, erre már elhall-
gatott.Bella és Edward is előjöttek, de elég ziláltan.Nem tellett sok időbe,
míg rájöttem, hogy miért késtek ennyit.
-Nem most kellene vadásznotok, még elkésünk a suliból!-üzentem gondola-
taimban Edwardnak és teátrálisan forgattam a szemeim.Edward erre épp csak
elmosolyodott.Jellemző, csak Bella viccén tud nevetni...
-Sajnálom, de Bellának még sokat kell vadásznia, hogy elllen tudjon állni az
emberi vér kísértésének.-magyarázta.Erre csak bosszankodva megráztam a
fejem, majd elhúztam Jaspert a garázsba.Imádta a motorját, amit Edward neki
adott, még mikor az a huzavona ment a kutyákkal, de a kedvemért az én Por-
schémba ült, amiért adtam is neki egy hálacsókot.Erre ő elvigyorodott és be-
indította a kocsit, annak meg felmorajlott a motorja.Imádtam ezt a hangot és a legjobb volt ezt Jasper mellett ülve hallgatni.Egy mozdulat és máris ott sü-
vítettünk az úton.Természetesen már nem Forksba jártunk iskolába, hisz ott
még mindig éltek ismerőseink.Elköltöztünk Alaszkába, de azóta már eljöttünk, Bella kedvéért közel Forkshoz, pedig én veszélyesnek tartottam.Most Seattle-ben éltünk, az itteni suliba is jártunk.Mióta elmúlt az a sorozatgyilkos-láz, mindenki
megnyugodott végre és Bella barátai is gyakrabban jártak erre.Könnyen megtanultam a suliba vezető utat, bár messze lak-
tunk a biztonság kedvéért.Bella számára még nagyon nehéz volt minden, mivel először élte meg "új életét".Mi már sokszor
csináltuk ezt, könnyen belejöttünk, nem okozott gondot, pikk-pakk összepakolni és elhurcolkodni innét több mérföld messzi
és mindent újrakezdeni.Miközben gondolkodtam, az út vitt és hamarosan odaértünk a sulihoz.Leparkolt mellettem Bella, Ed-
ward és Nessie a Volvóval, Rosalie és Emmett pedig a BMV-vel.Mindnyájan kiszálltunk az autókból és siettünk az óráinkra,
mert csak messze sikerült parkolót találnunk.Jasperrel kézenfogva sétáltunk, mosolyogva néztem körül az ismerős környé-
ken, jó volt újra látni, hisz már rég nem jártam erre.Amikor még Bellát nem is ismertük és Nessie sem született még meg, még
akkor tanultunk itt, de annak már vagy több évtizede.Azóta nem sok minden változott, minden ugyanúgy fogadott.Már Jas-
per is könnyebben tudott ellenállni az emberek vérének, aminek nagyon örültem.Tudtam, hogy egyszer sikerül majd legyőz-
nie az ösztöneit és ő is bátran mehet emberek közé, bár itt ugyanúgy elkülönültek tőlünk az emberek, mint bárhol.Rosalie
még örült is ennek, mert őt csak Emmett foglalkoztatta.ersze mindenki megbámult, de egyikük sem mert hosszan nézni ránk,
főleg nem Rosalie-ra.Rose mindig is mogorva teremtés volt, talán ez akadályozta meg, hogy jó barátnők lehessünk.Ismertem
a múltját és sajnáltam is ezért, félig-meddig együtt is éreztem vele, de hogy megértem, az túl erős kifejezés lett volna.De sze-
rencsére ott volt Bella, igaz nem az a Bella teljesen, akit megismertem, de ezt csak a kutyák feltételezték, hogy Bella meg fog
változni, ami nevetséges, mivel vámpírrá válásunkor, pont az, hogy erősödnek a legerősebb jellembeli vonásaink, csak ők
ezt képtelenek megérteni.Felsóhajtottam, majd egy hosszú lépéssel máris bent teremtünk az épületben.Jasper megeresztett
egy mosolyt, amit úgy szerettem, máris jobb kedvre derültem.Majd tovább húzott, én pedig mentem utána és követtem.Bio-
lógia volt az első óránk, itt együtt ülhettünk egymás mellett, főleg, hogy mindenki óvakodott tőlünk, de ezt sosem éreztem
kellemetlennek, megértettem őket.Becsöngettek, a tanár elkezdett beszélni, de én nem nagyon figyeltem, csak úgy tettem.
Nem is szólítottak föl, még csak magyarázott Mr.Werms, de én már kívülről fújtam az egészet.Jaspernek egyszer kellett felel-
nie egy kérdésre, de nem történt semmi érdekes ezen kívül.Aztán végre kicsöngettek, hamar kiértünk a teremből, még mielőtt
bárki mozdulhatott volna, majd felkerestük a következő termet.Útközben hozzánk csapódott Bella és Edward, akiknek Jas-
perrel volt együtt órájuk itt.Szomorúan elbúcsúztam Jaspertől, majd tovább mentem.Utáltam ilyen lassú és normális ember
lenni, de tudtam, hogy ez így van rendjén.Végre elértem a termet, beléptem és leültem a helyemre.Itt foglalt volt az összes
hely, kivéve a mellettem lévő üresedett, amióta jöttem.
-Alice!-hallottam egy hangot, mire meglepődtem.A hang halkan, sürgetően, lágyan szólt hozzám.Észrevétlenül hátra kaptam
a fejem, de a mögöttem ülők a tanárra néztek.
-Alice!-hallottam újra.Összevontam a szemöldököm.-Alice!-szólt újra, de hangja kezdett elhalkulni, míg nem el is halt.Hirte-
len ráébredtem, hogy ez a hang a fejemben szól.Fogalmam sem volt róla, hogy kié lehet és csak sejtettem, hogy női hang
szólt hozzám, mert ilyen selymes tónusa csak egy női hangnak lehet.De még sohasem hallottam ezelőtt.Egész órán ezen töp-
rengtem.Idegesen topogtam a lábammal, de olyan halkan, hogy senki sem figyelhetett föl rá.Különben sem engem figyeltek,
hanem a tanárt hallgatták, így nyugodtan gondolkozhattam.Az óra vége felé kérdezett egy-két dolgot tőlem is, de én persze
kívülről fújtam az egész tananyagot, szóval rávágtam simán.Kicsit meglepődött, majd folytatta tovább.Aztán kicsöngettek.
Szélsebesen felkerestem Jaspert, hogy beszámoljak neki erről a furcsaságról.Mikor összetalálkoztunk, megérezhette, hogy
milyen izgatott vagyok, mert komoly szemeivel engem figyelt.De nem akartam erről a folyosón beszélni vele, úgyhogy az e-
bédlőbe kormányoztam.A legtöbb diák már leült, páran szállingóztak még be, de a mi helyünkön természetesen senki nem
mert ülni, amit legfőképp Emmettnek köszönhettünk.Sorba álltunk, lekaptunk egy-két ételt a látszat kedvéért, majd sietősen
leültünk.Alig pár lépéssel mögöttünk érkeztek a többiek.Idegesen felsóhajtottam.Tulajdonképp ők is a testvéreim és szere-
tem őket, meg minden, de azért ezt nem akartam velük közölni.De most már nem számított.Megvártam, amíg leültek, Edward
arcát látva, ő már rég kiolvasta a gondolataimból, hogy mondani akarok valamit és azt is, hogy mit.Rose és Emmett kézen-
fogva lecsüccsentek Jasper mellé, míg Edward előzékenyen előre engedte Bellát és Nessie-t.Mivel Nessie közvetlenül mel-
lém ült le, neki tűnhetett föl legelőször, hogy valami nincs rendben velem, de nem szólt egy szót sem.Bella viszont, aki utána
csúszott be, felfigyelt rám.Mind egy halom ételt pakoltak a tálcájukra, de hozzá se nyúltak.Rose és Emmett egymást szóra-
koztatták.Edward Bella egyik hajfürtjeivel játszott, szokása szerint.
-Alice!Mi a baj?-kérdezte tőlem Bella.-Láttál valamit?-találgatott.Lassan megráztam a fejem, majd a szemébe néztem.Még re-
méltem, hogy valaha látom azt a szép barna árnyalatát, bár tudtam, hogy ez lehetetlen, hisz Bella már vámpír lett és ez visz-
szafordíthatatlan, visszavonhatatlan.Így ehelyett két ugyanolyan aranysárga szempár találkozott egymással.
-Hé!Valamiről lemaradtam?Mi történt?-faggatózott Emmett is, aki eddig csak Rosalie-val volt elfoglalva, mint szokásosan,
felesége pedig vele, de most mindketten felfigyeltek és kíváncsian néztek rám.Mikor kétségbeesetten Jasperre pillantottam,
láttam, hogy ő éppen Edwardra szögezi pillantását.Edwardra néztem, aki ugyanúgy tekintett rá.
-Jasper!-szóltam rá.Mondhatom kedves, hogy én itt a szavakkal küszködöm, míg ő Edwarddal társalog és rám se figyel.
Gyorsan és hidegen rám pillantott, majd elnézett valahová.Összeráncoltam a homlokom, mire Bella, Rose és Em is ugyanezt
tették, akik rám vártak.Ekkor kaptam észbe, hogy kérdeztek tőlem.Gyorsan rájuk néztem és beszélni kezdtem, de nem kerülte
el a figyelmem, hogy Edward rám néz, majd ő is úgy elnéz másfelé, mint Jasper.Tehát biztos, hogy rólam "beszélt" neki Jas-
per a gondolataiba.Mi folyhat itt?
-Szóval azt szerettem volna mondani nektek, hogy az órán valami furcsa dolog történt velem.Nem látomásom volt, hanem
épp az ellenkezője.Nagyon meglepett.Egy női hangot hallottam, aki a nevemen szólított, de egy idő után elhallgatott.Viszont
ezt rossz előjelnek tekintem, úgyhogy mostanban nem árt, ha figyeltek, mert szerintem baj fog történni.-mondtam nekik.Em
lazán Rose vállába akasztotta a kezét, majd szokásosan elvigyorodott, mire fölnéztem.Megint kár volt elmondanom, ettől
máris beindult.
-Na csak jöjjenek!Már úgyis hiányzott egy kis bunyó!-nevetett föl Emmett, de Rosalie nem díjazta túlságosan a humorát, in-
kább elfordította a fejét.Bella erre felsóhajtott.
-Nem gondolod, hogy egy kicsit jobban is aggódhatnál?-kérdezte tőle Bella rosszallóan, mire Rosalie is felé kapta a fejét és
akarata ellenére is kissé utálatosan mérte végig.Hát igen, ilyen Rose: sosem tudta elléggé megkedvelni Bellát, de Nessie-t
már az első perctől a szívébe zárta.Másfelől Bella is kicsit megváltozott, de soha nem adnék igazat a kutyáknak, mert csak
egy kicsit.Kissé vadabb lett, de ez természetes.Amúgy sem volt egészséges a félénksége.Így legalább normálisan viselkedik
most már.
-Bellának igaza van.-vette védelmébe Edward és átölelte fél kézzel.Nessie, aki eddig szótlanul csipegette a reggelijét, most
feléje fordult és rámosolygott.Aranyos lány volt.
-És, ha ez így van, Alice...-nézett rám, kissé kételkedve, ami rettenetesen bosszantott.-Akkor jobb lesz vigyáznunk tényleg.-
erősített meg engem, majd visszamosolygott féloldalas mosolyával Nessie-re, aki ettől elpirult és elfordult.Rábólintottam,
majd aggodalmasan Jasperre pillantottam.Ő még mindig elnézett.Mérges lettem erre Edwardra.
-Mi volt ez?-sziszegtem szinte gondolataimban és dühösen rámeredtem.Edward felfigyelt a gondolataimra és felnézett.Mikor
találkozott a pillantásunk, ő zavartan elnézett.
-Edward!-morogtam gondolatban.Erre végre rámpillantott.Értetlenül megrázta a fejét, majd megragadta Bella kezét és felrán-
totta.Bella meglepődött a hevességén, de felállt.
-Igen, Edward?-kérdezte tőle, de Edward nem szólt semmit, csak elhúzta magával.Nessie még jobban meglepődött, lenyelte a
falatot, majd felpattant és utánuk ment ő is.
-Edward!Bella!-kiabált utánuk.Elvégre egy zsúfolt ebédlőben nem kiabálhat egy tizenhat éves lány egy vele egykorú lány-
nak meg fiúnak olyat, hogy:"Apa!Anya!".Még akkor se, ha ők a testvérei.Mivel nem hallották meg, vagy nem akarták meg-
hallani, Nessie utánuk futott, mire Rosalie eltátotta a száját és a lányra meredt, de szerencsére a lány csak normális emberi
tempóban szaladt Edward és Bella keresésére, így nem is figyeltek fel túl sokan.Rose hamar becsukta a száját, mikor utolérte
a méltósága.
-Alice!-szólt hozzám Jasper szelíd hangon, mire aggódó pillantással rögtön őt kezdtem figyelni.-Alice, ugye elmondtál min-
dent?-kérdezte, mire tanácstalanul néztem rá.
-Igen.-feleltem bizonytalanul.Meglepett a viselkedése.Értetlenül ráncoltam csak a homlokom.Egy ideig elemezte az arcomat,
majd kissé megnyugodott, bólintott és elfordult.Fájt.Egyrészről nem értettem, hogy miért kételkedik bennem, másrészről pe-
dig bosszankodtam.De fájt.Nem értettem hirtelen támadt bizalmatlanságát.Vajon erről beszélt volna Edwardnak?Dehát reg-
gel még minden olyan normálisnak tűnt.És Edward akkor miért nem akarta elmondani nekem?Miért tűnt el olyan hirtelen?
Mintha minden egyes kérdés kegyetlen űrt hagyott volna bennem.Fájt, hogy a szeretteim nem bíznak bennem.És legfőképp
az fájt, hogy el sem árulták, hogy mi bajuk velem.Kegyetlenül fájt.Mélyet sóhajtottam.Jasper még csak fel sem figyelt erre.
Pedig olyan erővel küldtem felé a negatív érzelmeket, hogy még egy sima ember is érzékelte volna a rossz hangulatom, pláne
egy vámpír, azzal a különleges képességekkel megáldva, hogy pontosan képes érzékelni, felismerni és befolyásolni az érzel-
meket.Már épp úgy döntöttem, hogy felállok, amikor Nessie sietve visszajött.Kicsit jobb kedvre derített, mert ragyogóan
mosolygott rám és imádni való kislány, illetve "nagylány" volt.Sziporkázó arccal, kíváncsian lehuppant mellém.
-Ugye nem maradtam le semmiről?-kérdezte vidáman.Jasper úgy tett, mint aki meg sem hallotta, csak elzúgott füle mellet a
kérdés.Rose és Emmett pedig ránéztek csak, láthatólag nem értették a kérdését, mert fel sem figyeltek rá.Így válaszoltam én:
-Nem, semmiről se, leszámítva az unalmat!-feleltem neki, szokásomtól eltérően, kissé keményen, ami neki is feltűnt.Szeme ér-
tetlenül villant meg, nem értette mi bajom.Sebzetten kapta el rólam pillantását.Elszorult a torkom a látványától.
-Sajnálom!-mondtam Nessie-nek, aki látszólag megbántódott, majd vettem egy mély lélegzetet és felálltam, hogy megakadá-
lyozzam, hogy még Rose és Emmett kedvét is elrontsam.Jasper erre kivételesen reagált és követett.Visszavittem a tálcámat
az érintetlen étellel, majd fürgén siettem a következő órára.Itt Bellával és Edwarddal voltam.
-Szia, Alice!-köszönt félénken Bella, mikor belépett mellettem.Látszott rajta, hogy már másképp viselkedik velem, mint az e-
bédlőben.Kezdtem mérges lenni.Miért utálnak?
-Á, Bella!-biccentettem felé, enyhe élccel a hangomban.Edward úriember létére nem állhatta meg egy biccentés nélkül, mire
neki is visszabiccentettem.Előreengedtem őket, Edward meg engem, majd leültünk a szokásos helyünkre.Viszont elhatároz-
tam, hogy vagy most vagy soha, de kiderítem, hogy mi a baj.Edward úgysem menekülhet.
-Edward!-szólaltam meg gondolatban.Szemem sarkából láttam, hogy Edward mosolya ráfagy az arcára, majd szemeivel rám
néz.-Áruld el!-makacskodtam, mire alig észrevehetően megrázta a fejét.-De!Tudnom kell!Mondd el!-győzködtem továbbra
is.Erre lassan elfordította a fejét.Hihetetlen...Bosszankodva ugyan, de beletörődtem a dologba.De amikor kicsöngettek, már
nem engedtem.Szorosan Bellába akroltam és félre húztam.Edward szeme villámokat szórt, de végülis békén hagyott minket.
Viszont tudtam, hogy végig hallgatózni fog, ezért csak óvatosan fogalmazhattam.Bella szerencsére kedvesebben bánt ve-
lem, mint Jasper vagy Edward.Mikor kérdeztem, csak mosolygott.
-Edward figyelmeztetett, hogy kérdezősködni fogsz.-magyarázta.-Igazából én se tudom, hogy mi bajuk veled.-folytatta ag-
godalmasan, miközben együttérzőn pillantott rám.
-Bella...-inkább mégsem azt mondtam, amit akartam.Helyette így folytattam:-Valami rossz előérzetem van.-mondtam, mire Bel-
la megveregette a vállam, majd visszament Edwardhoz, akihez hozzácsapódott időközben Nessie is.Olyan szép család voltak
így együtt, ami mi Jasperrel sosem leszünk.Nem is a gyerek miatt.Hanem sose fogjuk ennyire megérteni egymást, ha folyton
csak titkolózik előttem.Bárcsak én is gondolatolvasó lehetnék, hogy tudjam mire gondol.Hogy miért utál, miért viselkedik
így velem.Elindultam, de útközben nem is figyeltem, így olyan történt velem, ami eddig sosem esett meg.Soha, de soha eze-
lőtt.Beleütköztem véletlenül valakibe.Riadtan kaptam fel a fejem, hogy elnézést kérjek, de megfagyott a vér az ereimben...

Tudom, tudom, hogy nem a legjobb, ráadásul a formázása se szép, és elég rövid egy fejezetnek, de azért légyszi írjatok legalább valamit, csaka rra kérlek titeket, hogy legyetek őszinték, hogy folytassam-e egyáltalán.Nem tudom, mert nekem ez a legelső írásom, szóval jól esne egy kis bátorítás, vagy épp kritika.Előre is köszi!A következő fejezetet még nem tudom mikor rakjam föl, de már tervezem.Az is megeshet, hogy akár már holnap, de inkább jövő hét szombaton!Addig is komzzatok!Köszi!